1. oldal
CSORBA ÉVA
ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK
~versek~
2017-2023
I. NAGY VOLT A NYÁR II. JESZENYIN: NEM PANASZOLOM… (műfordítás) III. ELVIRA NÉNI IV. ANGYALOK HAVA V. SZÉTPERGŐ GYÖNGYKOSZORÚ VI. HA ÉLSZ
2. oldal
~ 2 ~
3. oldal
~ 3 ~
CSORBA ÉVA: ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK (2017-2023)
I. NAGY VOLT A NYÁR
Parafrázis egy Rilke-versre
Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár. Pilláidat bocsásd le kegyesen, hogy rabjaid, a vak, forró szelek hadd térjenek magukba vissza már. Viharaid, e bőszült, hű ebek szétharsonázták bőséged hevét és sistergett hőséged ostora a szűkölő táj félelme felett. Az Élet-Anya lélek-otthona már hazavárja öltött színeid. A fák fellebbentik fátylas mezük, meg-megvillan csontvázuk ó kora. És előbújik hosszú árnykezük. Már nem lapulnak fény-káprázatodban. Utánad nyúlnak görcsös ujjaik, hisz ők – Te vagy; légy irgalmas velük.
4. oldal
~ 4 ~
És összeérnek végre útjaik a vándoroknak fáradt fák alatt. Hűlő emléked – párás pirkadat – borzongva tölti lelkük kútjait.
Betelt hát az idő.
Nagy volt nyarad, mindenség-súlyú örök pillanat volt. Engedd most, hogy egy hűvös alkonyon feledjük kissé hő hatalmadat. Mert lásd, Uram: vad volt a nyár nagyon. Pihenj meg hát Te is. Szolgáidat jutalmazd meg és ereszd szabadon, s a hamvasodó, szelíd őszi kertben járkálj velünk, mint az első napon.
5. oldal
~ 5 ~
CSORBA ÉVA: ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK (2017-2023) II. NEM PANASZOLOM, HÍVOM, SIRATOM (SZERGEJ JESZENYIN VERSÉNEK MŰFORDÍTÁSA) Nem panaszolom, hívom, siratom - Foszlik a múlt, fehér füst almaágon. Hervadása aranyával bevon És elbúcsúzik hűtlen ifjúságom. Te sem fogsz már, én dérütött szívem, Soha többé oly bolondul dobogni, S e nyírfa-szőttes ország földje sem Csábít immár mezítláb csavarogni. Ritkábban rezdül ajkam szódra, gyéren Lobbantod lángját, kóbor szellemem. Ó, én elherdált édes üdeségem, Szívem zöldárja, féktelen szemem!
6. oldal
~ 6 ~
És vágyaim is egyre fukarabbak. Csak álmodtalak volna, életem: Rózsaszín vágtáját táltoslovamnak Koratavaszi, régvolt reggelen? Minden múlandó s mind, ki él e földön. Juharlomb csorgatja mézét a csendbe... Ó, áldassék, áldassék mindörökkön
a virágzás és elmúlás kegyelme.
7. oldal
~ 7 ~
CSORBA ÉVA: ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK (2017-2023) III. ELVIRA NÉNI
Elvira néni ül a karosszékén a fallal szembe. Virágos nénike a szobavécén, szembe kék kórházi csempe, a csempe kis, homályos ablak egy virághabos néhai kertre, hol tündérek táncolnak Elvirával és szirom hull reggel és este,
8. oldal
~ 8 ~
fehérre havazta a szirmok esője a reggelt és az estét, Elvira haját és testét, és fájdalma nézi őt túlról, mint csapzott macska a havasesőből az indázó élet-erecskét, ahogy fut a maszatos üvegen végig s beléhal a porba, belefullad a molylepkék szárnyából hullongó csillámos ősanya-
porba
9. oldal
~ 9 ~
CSORBA ÉVA: ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK (2017-2023) IV. ANGYALOK HAVA
1.
Vak angyalok arcán a zúz marása, hulló szemük pihéz alvadt eget. Vér hamvad a fagy szisszenő szavára. Szűz hóban foszló szellem lépeget.
10. oldal
~ 10 ~
2. A fáradt angyalok szótlanul kalapálnak (kezükben vasszegek) újratákolják ami szétesett félszeg fiókot szúvas székeket visszaszíneznek vakult képeket s elárvult fészkeknek ágat találnak s míg összerónak ágyat s ál-eget és odút is a süket nagymamának (legalább lásson madáréneket) s még koporsót is (ha már vége lett) elalhasson a test és benn a bánat ne zavarják a verdeső nagy szárnyak
s megpihenjenek ők is (szegről-) végre a szétfáradt egybetört
vétlenek
11. oldal
~ 11 ~
CSORBA ÉVA: ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK (2017-2023)
V. SZÉTPERGŐ GYÖNGYKOSZORÚ (HAIKU-MORZSÁK)
Örökmécsed, Tudat, kilobbanok. Barlangsötét. Születő alkonyat
☼
Egy villanás. Valami felvillant.
De nem is valami – a Minden volt az
☼
Valahogy így lett. Így lesz. Valahogy ☼
Miért alszunk, ha ébren is lehetnénk – így szól a Hang. Tényleg (giling) miért (galang) – felel az álmos álmatlan öreg harang
12. oldal
~ 12 ~
Nem ismerlek. Te sem ismersz.
Talán mert nem is vagyunk
☼
Ha lennénk,
egybe-lennénk sülve-főve:
kerek kicsiny illatos
zsemleség
☼
Virág kacag: hi-hi Lepke kacag: he-he Bagoly kacag: hu-hu
Hallgat az ég.
Hallgatja, hogyan nőnek a jegenyék.
13. oldal
~ 13 ~
CSORBA ÉVA: ŐSZIKÉK-TÉLIKÉK (2017-2023)
VI. HA ÉLSZ
Ha élsz, légy hattyú-lélek, ahogyan a vízből légbe lebben.
Ha vágsz, vágj pontosan, mint a fűél, szándéknál sebesebben.
Lendülj, véletlen illat, át a kerten, mint szellőfútta, fehér tollpehely. Ha vagy, ne légy, csak vétlen pillanat: múló dallam a hulldogáló csendben, s mint kisrigó a langyos, puha hóban – csak magadban, csak alig hallhatóan a rejtőzködő
létnek
énekelj