A Leena Krohn prózájáról írt esszé egyszerre irodalmi értelmezés és önálló gondolati mű. Központi kérdése az átlátszóság: hogyan lehet a dolgokat olyannak látni, amilyenek, és hogyan torzítja el ezt a lehetőséget a modern világ harsánysága, zajossága és önmaga elé tolakodó felszíne.
A tanulmány a hallgatás, a nézés, a törékenység és a titok körül forog. Nem pusztán Krohnról beszél, hanem arról is, hogy milyen nyelvi, gondolati és lelki állapot kell ahhoz, hogy a világ ne zajként, hanem jelentéssel teli közelségként táruljon fel.