1. oldal
LENNI – ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK
A szerző 10 éves kora óta ír, s bár irodalomtudományi doktorátust is szerzett, költészete mégsem lett tudós-poézis, mindvégig mélyen személyes indíttatású maradt. Ez a kötet a 16. és 60. életéve között született versekből válogat. A versek nem időrendben, hanem a leszállás-MÉLYPONT-felszállás élményeit tematizálva szerepelnek a kötetben a következő fejezetekbe igazodva:
I. LENNI – A LÉT SZÍNE(i) II. A LÉT FONÁKJA – A TUDAT POKLAI III. POKOLJÁRÁS – A KÖLTŐ-LÉT SZÍNE ÉS FONÁKJA IV. A SZERELEM KAPUI – „LÉLEKTŐL LÉLEKIG” V. BOLDOGSÁG
E fejezetcímekhez vendégszövegekből szőtt vers-kollázsok és egy-egy grafika társul, melyek együttesen a következő fejezet hangulatát és alapgondolatait vetítik előre:
„Jaj, minden oly szép, még a csúnya is…s az ámulattól szinte égig érek… Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár…szeretnek engem, boldogságban élek… s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog.” „Szólt az ember: körte vagyok… S körtét ettek a bogarak, a madarak, az éhes csillagok”. „Vagy minden csoda, vagy semmi sem az”. „S a csoda bábái dalolnak s a homály szerteszáll ölén Fény”
„Ki életének sok fáradt fonákját testvéries, boldog jelképbe fűzi, csak így fogod magadhoz a világot, így, leggyöngédebb karral átölelve” „Szeretet ölelte a csillagos teret”
„Egy szikra az, mi bennetek dereng, egy végtelen erőnek mozzanása”… „és a sötéten túl van a világ.”